 | |
 |
Váci Mihály költő, műfordító, Kossuth- és kétszeres József Attila–díjas költő 1924 karácsonyán született a Nyíregyháza környéki Ókisteleki szőlőben. Nehéz próbák között telt élete. A nyírségi szegényparaszt család zsúptetős cselédházába születő költő közvetlen közelségből tapasztalja meg a nyomort, a mélyszegénységet, betegségeket. Édesanyja lelkésznek szánta, de |
a tanítóképző elvégzését követően az evangélikus egyházi iskolaszék a Nyíregyháza melletti Manda-bokori tanyasi iskola tanítójaként kezdi óvni-gondozni a reá bízottakat. Százéves, fagerendás, roskatag iskolaépület ura lesz, s ha éppen van idejük a skólába menni, nyolc osztálynyi zsibongó szegénygyereket tanít az egyszeregytől a cukorgyártásig az égvilágon mindenre, miközben éli a küszködők életét. Hajtja a tudásvágy, autodidakta módon próbálja magát képezni. Petőfi, Ady, József Attila a példa számára, általuk lel ekkortájt "fényre".Az Élet és Irodalom, majd az Új Írás munkatársa. Verseivel ébren akarta tartani a nemzet igazságérzetét, valamint erősíteni a lélek védekezőképességét. 1962-ben József Attila-díjjal, 1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Sokat, sokfelé utazott, utazásai nagy hatással voltak gondolkodására, világszemléletére, költészetére.1970-ben kulturális delegáció tagjaként Vietnámba utazott. Gyenge, beteges szervezete nem bírta az ottani klímát. Ott érte a halál 1970. április 16-án. Versei több kötetben láttak napvilágot:Ereszalja,Százhúszat verő szív , Értelmes terhek alatt Rózsák a jégen Valami nincs sehol, Eső a homokra, A sokaság fia, Mindenütt otthon … „Mindegy, hány év is adatik; az a fontos, hogy addig mit csinál az ember” – vallotta Váci Mihály. Élete negyvenhat esztendejének számtalan költeménye tanúskodik hallatlan küldetéstudatáról, igazságérzetéről. Verseinek mondanivalója ma is aktuális lehetne. Ahogyan ezekben a napokban időszerűValami nincs sehol c. verse is: | |
 | |