Iskolánk / Névadónk
"Használni akartam- nem tündökölni"
Váci Mihály neve, költői útja, irodalmi munkássága méltatlanul feledésbe merült. Iskolánk 1998-tól viseli nevét. Közölünk, tanítók közül való volt, a mi hivatásunk adta őt az irodalomnak.
1943-ban Nyíregyházán végzett tanítóképzőt, s tanított 6 éven át a nyíregyházi tanyavilágban. 1954-től a Tankönyvkiadó szerkesztője, 1960-tól az Élet és Irodalom munkatársa. 1961-től az Új írás szerkesztőbizottsági tagja. Első versei 1955-ben jelentek meg az új hangban.
Az életre szóló nagy élményt a gyermekkor, a szülőföld, a család jelenti. Szülőföldjéről hozta magával a nyírségi táj és a paraszti nyomorúság élményét, a plebejus indulatot, a népi realista ihletettséget. A Tűztánc nemzedék tagja. Küzdött a közélet visszásságaival, a hivatali bürokráciával, a szolgalelkűséggel. Irodalmi munkásságát József Attila- és Kossuth - díjjal ismerték el.
Egyforma gonddal munkálta a múltat és a jövőt, s ezt hagyta ránk örökül a sokaság fia, a szegények hűségese.
Versei útjelzők: mutatják, hogy merre kell mennünk, a jövő merre van.
De e jövő felé menetelésben soha el ne feledve Váci tanítását, mely útmutatás tanítónak és diáknak, felnőttnek és gyermeknek egyaránt.
Életforma, mely így nevel:
"...ha arra vágytok, hogy hallatsszon a hangotok
ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy
a lármán túlharsogjatok: - hajoljatok az emberek arcához
s közelről halkan szóljatok."